ÖNÉLETRAJZ

Nick   élettörténete  a  saját  szavaival

Minden akkor kezdodött, amikor megszülettem, ugyan abban a kórházban, mint Lucille Ball. A húgom BJ ott született, de a többi húgom és az öcsém már Floridában. Volt egy házunk a Webber utcában, nagyon szerettem azt a helyet, olyan vicces volt! Az összes nagyszülom ott lakott. Volt egy kis táncparkettünk a Yankee Rebelnél. Apu volt a DJ és különbözo számokat játszott. Amikor egészen kicsi voltam , lementem oda a pelenkámban és elkeztem körbe táncolni. Vannak olyan képeim, ahol fülhallgató van a fejemen, ami akkor még nagyobb volt mint az arcom. Jó „nagydarab" voltam; kiskoromban mindenki úgy hívott, hogy Charlie Brown.Ez mind BJ születése elott történt. Egy alkalommal a szüleim azt hitték, hogy elvesztem és mindenfelé kerestek, miközben azt hajtogatták „Hol van Nicky?" „Hol van Nicky?". Volt egy régi pack -man játékgépünk és én felmásztam egy sámlira, mikor megtaláltak ott ültem a fehér pelusomban a sámlin és játszottam. Itt kezdodött a videojátékok iránti szerelmem! A szüleim úgy gondolták, hogy talán jó ötlet lenne leköltözni Floridába és megpróbálkozni valami új munkával, úgyhogy felpakolták az kicsi öreg lakókocsiukat, egy Cadillac Eldorádot az összes holminkkal. Akkor voltam olyan 5 - 6 éves. A szereplési mániám nem ütközött ki rajtam igazán, úgy 6- 7 éves koromig..."talán tudok énekelni, talán meg tudom csinálni, talán nem..". Szóval leköltöztünk Floridába, az elso házunkba. Ez egy nyugdíjas otthon volt , itt kezdett el apu dolgozni. Ott éltünk úgy kb. egy évig. Olyan 16 idos ember lakott ott.A húgom és én azzal játszottunk, hogy békákat raktunk a fejünkre. Egyszer rábukkantunk néhány festékre és befestettük egymást aztán úgy ahogy voltunk....meg kellett fürdenünk az ottani „kis" úszómedencék egyikében.Mi, én és BJ, nagyon sok csintalanságba belekeveredtünk, nagyon mulatságos volt. Szerettem a függoágyban játszani a hátsó kertben. Beletettem BJ-t és összecsavartam benne. Aztán elengedtem és néztem ahogy pörög.O utána tovább forgott, persze teljesen elszédült és megmondta a mamának. A hátsó kert, ahol a függoágy is állt, nagyon nagy volt és az idoseket igazán nem érdekeltük. A kardpárbaj ( fa husángokkal) volt a másik olyan dolog, amit a húgom meg én nagyon szerettünk játszani. Mindig ezt akartuk csinálni. Egy pár idos emberrel jó barátságban is voltunk. A húgom nagyon közel került egy idos hölgyhöz, Milliehez . Késobb Millie elhunyt. Nagyon jó barátok voltak. Az idosek között megtanultam tisztelni az embereket és ez a késobbiekbensegített nekem. Ezután egy másik helyre költöztünk, ahol találkoztam az egyik legjobb barátommal, Brenttel, akivel rengeteg bajba keveredtünk. Összességében azt mondhatom, hogy a családom és én öt különbözo házban laktunk itt. Ugyan azzal foglalkoztunk, csak egyszeruen megpróbáltunk minél közelebb kerülni az idosek otthonához , anélkül, hogy ott laknánk. Történetesen ez sikerült is, nagyon közel költöztünk hozzá. Az anyukám egy szakács volt az idosek otthonában, egy nagyszeru szakács. Anyu nagyon jól foz!A második testvérem Leslie, ahogyan az öcsém Aaron és ikertestvére Angel is, az otthonban született; nem korházban!Emlékszem szembe kellett szállnom anyuval, mert sokkal több figyelmet szentelt Lesliere, mint rám és BJ-re. Beszélnünk kellett egymással és elmondani: „Te jó ég, mindenki csak rá figyel!". Aztán a ngyi oldotta meg a problémát, aki elkényeztette Lesliet. Szóval hála a nagyinak egyenesbe jöttünk, mert velünk most már ugyanúgy foglalkoztak, mint Leslievel. Az ikrek születése mindenkire hatással volt. Még Leslie is elhanyagolva érezte magát! Én személy szerint rettentoen meg voltam lepve, hogy van egy öcsém is. Az ikrek nem nagyon változtatták meg az életemet, de azt hiszem elmondhatom, hogy ez a változás egy boldog változás volt, mert most egy csomó testvérem van. Apu, aki egyedüli gyermek volt, bár az összes figyelmet o kapta, mégis barátokat kellett szereznie. Én is kötöttem barátságokat, de mindig volt kivel játszanom és kivel elmennem szórakozni. Az elso iskolám a Miles Általános Iskola volt. A Miles volt a kedvenc sulim, imádtam azt az iskolát! Négy évig jártam oda. Ekkor szerepeltem elso darabomban, az Operaház Fantomjában, amelybe a tanárnom segített bekerülni. Igazság szerint az történt, hogy a tanárno már kiválasztott valakit a szerepre, de o nem tudott énekelni, ezért találnia kellett valakit helyette, és szerencsére én ott voltam. Rettenetesen ideges voltam az eloadás miatt, de aztán túl tettem magam ezen az izguláson; jól éreztem magam a szerepléstol. A színpadon lenni, ez az életem!Az ezt követo évben átmentem egy másik iskolába, az Orange Grove- ba. Ott is voltak kedvenc tanáraim. Akkoriban nagyon sokat hiányoztam a suliból, mert rengeteget színészkedtem. A színészkedést 9 évesen kezdtem, rögtön az Operaház Fantomja után. A szüleimmel a színészkedés, az éneklés és a tánc között vergodtünk, úgyhogy mindegyikbe belekóstoltam egy kicsit. Játszottam darabokban, szerepeltem Tv reklámokban és énekeltem egy pár helyen. Szerepeltem a Florida Lottery és a Money Store reklámjaiban ( ekkor úgy kb. 10 éves voltam ) és még egy jó pár hasonlóban. De igazán akkor láttam a jövomet, tudtam, pontosan mi is akarok lenni, amikor énekeltem.Ezért aztán részt vettem a Mickey Mouse Club és a Backstreet Boys meghallgatásain. És a MMC- ból azt mondták: „akarnak engem"! Az volt az érzésem, hogy ez egy nagyon jó évem lesz, mert ugye mindenkinek van egy jó éve. És jól éreztem! Választanom kellett a ketto közül, BSB vagy MMC!?