A Backstreet Boys 1992-ben alakult Floridában: Nick Carter, A.J. McLean és Howie Dorough diákként ismerkedtek össze. Kicsit később Kevin Richardsont és unokatestvérét, Brian Littrelt is bevették, és kialakult a ma is ismert ötös.
Zenélgettek, koncerteztek, de igazán 1994-ben indult be a dolog, amikor Louis Pearlman menedzser felkarolta őket. Profi marketing, eltervezett "személyiségek", és rengeteg sláger - ezt nyújtották nekik. Ők pedig énekelnek, mégpedig igazán jól, valamint komoly akrobatikus teljesítményekkel hódítanak a koncerteken.
1994-ben jelentették meg az első nagylemezüket, ami Európában és Kanadában nagy sikert aratott. Szülőhazájukban, Amerikában csak 1997-ben ismerték el őket, amikor nálunk már mindenki a lábaik előtt hevert.
A mögöttük álló gépezet közben (többek között őáltaluk) hatalmasra nőtt: ez a cég felelős Britney Spears és az N´Sync dalaiért is. (Ha másról nem, akkor a basszusok hangzásáról rájöhetünk erre.)
A BSB viszont közben rájött arra, amit a cinikusok már régóta hangoztatnak: a jóképű, jóhangú fiúkra építő boybandeknek nem jut sok idő a csillogásból. A fiúk idősebbek lesznek, és ha a hangjuk nem is romlik, az már nagy hátrány, ha pl. megházasodnak, mint a BSB-ből már ketten is tették. (Pearlman arra utasította a fiúkat, hogy azt mondják: nincs barátnőjük - még akkor is, ha valójában van. Mintha akkor nem lehetne annyira szeretni őket. Mellesleg az elvakultan fanatikus rajongókat a fiúk sem szeretik, és ez érthető is.)
Végül is szakítottak Pearlmannal, és elindultak az érettség felé vezető úton. Ezen egy nagy lépést jelent most megjelent negyedik albumuk. A meglehetősen puritán borítójú Black & Blue 13 dalából hatnak az írásában részt vettek. A munkálatokban pedig a szokásos csapat mellett olyan hírességek is részt vettek, mint Babyface (producerként termékenyebb, mint énekesként, ráadásul itt mindkét minőségében szerepel).
A fiúk énektudása a szokásos, dallamokban most sincs hiány, de változás is észlelhető: kevesebb a táncos-pörgős dal, és előtérbe kerültek a lassú balladák. Mint Brian Littrel mondta: "
Valószínűleg ez a legsokrétűbb album, amit valaha készítettünk és készíteni fogunk. Sokkal realisztikusabb, mint az előzőek, az életről szól, sokszor a veszteségekről, szerelemről és csalódásról."
Akik eddig szerették őket, azoknak most sem kell csalódniuk. Emellett pedig egy új közönség, a harmincon túliak korosztálya is egyre inkább befogadhatja dalaikat.